Katonai viccek !

A román katonáknak napiparancsot osztanak:
- Dimitrij!
- Parancs!
- Vegyen egy seprűt, és söpörje fel az udvart!
- Igenis, értettem!
- Teodoru!
- Parancs!
- Fog egy gereblyét és fölgereblyézi a pázsitot!
- Igenis, értettem!
- Ábel!
- Parancs!
- Vegyen egy rongyot és mossa föl a latrinát!
- Igenis! Sejtettem!

Két katona nagy ládát cipel a falu végén. Odamegy hozzájuk egy vénasszony, és megkérdezi tőlük:
- Mi van ebben a ládában?
- Az hadititok.
- De azért látom, hogy jó nehéz lehet.
- Hát persze! Tele van rakétákkal.

A hadseregben:
- Kovács honvéd, álljon fel!
- Jelentem, ez akkor sem fog menni, ha az őrmester úr miniszoknyában vezényel!

A hadseregben:
- Na katona, mondja meg, hogy mi a kedvenc színe? A katona gondolkozik, majd rávágja:
- Nem tudom, őrmester úr, szabad a gazda.

A sorozáson:
- Van valami baja?
- Még hogy van-e? A gyomorfekélyem naponta bevérzik, a tüdőm egy rossz szivacs, a lábam fordítva van beakasztva és félvak vagyok.
- Alkalmas! Magának megváltás lesz a hősi halál!

A laktanyában kolerajárvány tör ki. A vezetőség elrendeli, hogy figyeljék a mellékhelységet. Egyik éjszaka Kovács közlegényt felverik az álmából:
- Azzonal jöjjön velünk, mert maga kolerás!
- Honnan veszik?
- Megfigyeltük, hogy tizenegyszer ment egymás után a mellékhelységbe.
- Az igaz, de tízszer foglalt volt.

A feldühödött tábornok összetrombitáltatja a helyőrséget, és közli, hogy amennyiben huszonnégy órán belül nem kerül elő a felesége eltűnt gyémántgyűrűje, mindenkit hadbíróság elé állíttat. Izgatott kutatás indul meg minden eredmény nélkül. Végül a beijedt katonák beráncigálnak az utcáról egy dülöngélő részeget. Az persze tagad mindent. Hogy gyorsabban haladjanak a "nyomozással", fejjel lefelé belelógatják az udvar közepén lévő kútba. Mindhiába. Már éppen fel akarják adni, amikor az éppen felhúzott csöpögő áldozat mégiscsak megszólal:
- Fiúk, tényleg hívjatok inkább valami búvárt. Én akárhogy meresztem odalent a szemem, nem találok semmit.

Éjjel a laktanya kerítésén át próbálnak kiadni ketten egy lopott teherautó féltengelyt. Hirtelen váratlan segítség érkezik, és hárman már boldogulnak.
- Kösz! De hogy kerülsz te ide tulajdonképpen? - kérdezi az egyik tolvaj.
- Az őr vagyok a toronyból. Láttam hogy nem megy.

Újoncok vonulnak be. Az őrmester írja a neveket, és megszólal:
- Akinek th-val, y-nal vagy valamilyen különleges módon írják a nevét, az előre szóljon! Jelentkezik egy újonc:
- Én y-nal írom a nevemet.
- Igen? Hogy hívják?
- Nagy Pál.

A katonaorvos megkérdezi a sorozásra jelentkező újoncot:
- Van valami komoly betegsége?
- Igen, van. Rövidlátó vagyok.
- És tudja ezt valamivel bizonyítani?
- Igenis, kérem! Látja főorvos úr ott a falon azt a szöget?
- Látom.
- Na látja, én nem látom.

A laktanyában ordítozik az őrmester:
- Akinek van felesége, az álljon jobbra, akinek nincs, az balra!
- És aki homokos, az hova álljon? - kérdi valaki.
- Szorosan mögém!

A kiskatona leszerel, és hazafelé menet elhatározza, hogy az útjába eső első nőt magáévá teszi annyiszor, ahány foga van. Egy idős nénivel hozza össze a sors:
- Mondja öreganyám, hány foga van?
- Összesen egy! - válaszolja a néni.
A katona elmeséli a fogadalmát, és teljesíti is azt. Már éppen indulna tovább, mikor utánakiált az öregasszony:
- Várjál fiam! Van itt hátul még egy gyökér is!

A katonaságon így szól a százados az egyik bakához:
- Ha nem inna annyit, már régen altiszt lehetne.
- Lehet - feleli a baka -, de ha egyszer bepiáltam, akkor tábornoknak érzem magam.

- Miért kaptál kitüntetést? - kérdezi az egyik baka a másiktól.
- Mert megmentettem egy egész ezredet!
- Hogyan?
- Lelőttem az ezred szakácsát.

A hadseregben:
- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?

Kovács sorkatona anyja meghal, és felkérik az őrmestert, hogy közölje vele tapintatosan a rossz hírt. Az őrmester kimegy, és sorakozót rendel el.
- Lépjenek ki az árvák! -ordítja- Maga is Kovács!

Sorakozót rendel el a százados. Egyszer csak megszólal:
- Ki mozog?
- A föld! - válaszol valaki.
- Ki mondta?
- Galilei! - szólal meg ismét a hang.
- Galilei honvéd, lépjen ki!

Kihallgatás a laktanyában:
- Alezredes elvtárs, kérem engedélyezni hétvégi eltávozásomat!
- Szolgálatban lesz honvéd elvtárs, de rá se rántson, majd a jövő héten mehet.
- De alezredes elvtárs, akkor inkább rárántok!

Az őrmester így szól a leszerelő katonához:
- Aztán mit csinál, ha leszerel?
- Villamosmérnök vagyok.
- Na, arra a villamosra sem ülnék fel!

Az őrmester kiáll az újoncok elé:
- Na ide figyeljenek! Van maguk között érettségizett?
- Jelen, őrmester elvtárs! - szól valaki.
- Na, ha maga olyan okos, akkor mondja meg, hogy hány fokon forr a víz!
- Jelentem, száz fokon!
- Maga marha! Kilencven!
- De jelentem őrmester elvtárs, hogy száz fokon!
- Ne pofázzon! Azt mondtam hogy kilencven!
- Értettem, őrmester elvtárs!
Másnap ismét eligazítás folyik. Az őrmester így szól:
- Na hol van az az érettségizett?
- Jelen, őrmester elvtárs!
- Na ide figyeljen, magának volt igaza. A kilencven fok az a derékszög.

Egy újonc panaszkodik a haverjának:
- Az őrmester hat napi fogdát sózott rám.
- De miért?
- Azt nem tudom, de azt tudom, hogy ebből négyet ezért a kérdésért kaptam.

Az első világháborúban három hadnagy azzal jelentkezett az orvos alezredeshez, hogy szereljék le őket.
- Maga miért akar leszerelni? - kérdezi az elsőt.
- Jelentem, gyomorbeteg vagyok.
- Fél gyomorral is szolgálunk a hadseregben! - jön a rövid válasz.
- És maga? - kérdezi a másodikat.
- Jelentem, tüdőbeteg vagyok.
- Fél tüdővel is szolgálunk a hadseregben! - hangzik a válasz.
- Hát maga? - kérdezi a harmadikat.
- Jelentem, hülye vagyok.
Az orvos éppen kezdte volna a szokásos mondókáját, majd a felénél megállt és elordította magát
- Leszerelni!

Sorozáson:
- Mondja a nevét, kérem!
- Céjna Géza - mondja halkan és szerényen a kérdezett.
- Mondja mérgesebben! - kiált rá a sorozó parancsnok.
- Céjna Géza, ilgum bulgum!

- Lépjenek ki, akik szeretik a zenét! -üvölt az őrmester a felsorakozott katonáknak.
Öten kilépnek a sorból.
- Mit kell énekelni? - kérdi az egyik.
- Semmit. Átviszik a tiszti klubba a zongorát.

A csata végeztével az ezredes magához hívatja a katonákat, és mindenkitől megkérdezi, hogy milyen hőstettet hajtott végre a csatában.
- Én levágtam egy ember lábát! - húzza ki magát egy vézna kis katona.
- Jobban tette volna, hogy ha a fejét vágta volna le! - válaszolja az ezredes.
Mire a vézna kis katona:
- Feje már nem volt szegénynek.