Az ír férfi bemegy egy dublini bárba, rendel három korsó
Guinness-t és leül a helyiség hátsó részében, iszik egy-egy kortyot
mindegyikből egymás után. Miután imigyen mindhármat kiissza, visszamegy a pulthoz és még hármat rendel. A csapos így szól hozzá:
- Tudja, miután kiengedek egy korsóval, az hamarosan elveszti az aromáját; jobb lenne az íze, ha egyszerre csak egyet venne.
Az ír úriember így felel erre:
- Nos, tudnia kell, hogy nekem van két fivérem. Az egyik Amerikában, a
másik Ausztráliában, és én meg itt Dublinban. Amikor elmentünk
otthonról megígértük, hogy mindig így fogunk inni, hogy emlékezzünk
arra az időre, amikor még mind együtt ittunk.
A csapos elismeri, hogy ez egy szép szokás, és annyiban hagyja a
dolgot. Az ír férfi törzsvendég lesz a bárban és mindig ugyanígy iszik:
rendel három korsóval, és ezeket úgy issza meg, hogy mindegyikből
egy-egy kortyot iszik sorban egymás után. Az egyik nap bejön és csak
két korsóval rendel. Az összes többi törzsvendég észreveszi ezt és
elcsendesedik. Amikor visszajön a pulthoz a második körért, a csapos
megszólal:
- Nem akarom megzavarni gyászát, de ki akarom fejezni részvétemet az önt ért nagy veszteség miatt.
Az ír férfi egy pillanatig zavartnak tűnik, de aztán fény gyúl a szemében és nevetni kezd:
- Ó, nem arról van szó - mondja. Mindenki jól van, csak én abbahagytam az ivást.
Bemegy egy paraszt a kocsmába, hóna alatt egy rádióval. Az egyik közeli
asztalnál két fickó, amint meglátja, elhatározza, hogy leitatva az új
vendéget, megszerzik ingyen azt a rádiót:
- Biztos vagyok benne, hogy ha vedel néhány üveggel, akkor ideadja nekünk a rádiót akár fizetség nélkül is.
Így hát meghívják magukhoz a parasztot, rendelnek neki pár italt és megkérdezik, hogy mennyiért adja a rádiót:
- 40 dollár - válaszol kurtán a paraszt.
Odasúg az egyik a társának:
- Jól van, lejjebb visszük még kicsit az árat.
Rendelnek ismét néhány italt, aztán újból előhozakodnak a témával:
- Mennyiért adná nekünk azt a rádiót?
- Legyen 20 dollár - mondja a kissé pityókás paraszt.
- Jól van, egyre jobb. Kicsit még lejjebb visszük az árat.
Rendelnek még néhány üveggel, aztán újból érdeklődnek a már részeg parasztnál:
- Na, és most mennyiért adná nekünk azt a rádiót?
- Legyen 10 dollár - hangzik a válasz.
Úgy döntenek, hogy már nincs kockázat, övék lesz a következő körben a rádió, meghívják az öreget még egy italra:
- Na, most mennyiért adja?
Mire a paraszt feláll az asztaltól és magára kapja kabátját, kalapját, majd búcsút intve így szól:
- Az igazat megvallva, az elején el akartam adni a rádiómat, hogy
legyen pénzem berúgni. De már úgy lerészegedtem, hogy úgy döntöttem,
nem adom el, megyek inkább haza.